Fogalom? Nem, Személy.

Ne feledjük: a Szentlélek maga is Isten, egy személy a Szentháromságban! Sokszor hajlamosak vagyunk úgy gondolni rá, mintha pusztán egy diffúz erő lenne. Pedig egy atya prédikációjában egyszer úgy fogalmazott: a Szentháromságban a Szentlélek az, aki a leginkább "Isten-szerű". Ő az, aki mindenütt jelen van – ott van a szívünkben is.

Ez a kép még a nem keresztény testvéreink elképzeléseihez is közel állhat: a Lélek szinte arctalan, rejtőzködő. Ha engedjük, mozdulatainkon, gesztusainkon, tetteinken keresztül sugárzik át másokra. Szent Maximilian Kolbe atya azt mondta: ha a Szentlélek mosolyát szeretnénk látni, tekintsünk Máriára. Ő a Lélek jegyese, akiben teljes szabadságot nyert. Rajta keresztül Isten "női" vonásait is jobban megérthetjük, hiszen: "férfinak és nőnek teremtette őket, saját képmására."

Ezért a gyengéd szeretet, a gyógyító erő, az életadás, a táplálás, a vigasztalás és a bátorítás mind-mind a Lélek arcai. Mindezek mellett azonban fontos tudatosítanunk: amikor a Szentlélekhez szólunk, nem egy elvont erőhöz fordulunk, hanem egy valódi Személyhez – magához a megszemélyesült Szeretethez.

"Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.

A föld még puszta és üres volt, sötétség borította a mélységet,

de Isten Lelke lebegett a vizek fölött."

— Ter 1,1–2