A Gollam effektus

Az egyik legnagyobb félreértés a pokollal kapcsolatban

Ha valóban létezhet ilyen hely (vagy inkább állapot), akkor hogyan engedheti meg Isten, hogy bárki odajusson. Erre a kérdésre egy atya prédikációja adott számomra emlékezetes választ, két hasonlaton keresztül.

Az első egy egyszerű, mindennapi történet. John atya a Karate Kid című film megtekintése után elhatározta, hogy ő maga is karatebajnok lesz. A nagy lelkesedés azonban mindössze két napig tartott, a rendszeres gyakorlás elmaradt, majd teljesen megszűnt. Így a nagy álom soha nem valósult meg. Ahogyan a testi izmoknak edzésre van szükségük, ugyanúgy a lelki izmoknak is. Ha nem edződnek, először gyengülnek, majd sorvadni kezdenek, végül pedig, ha valaki egyáltalán nem használja őket, teljesen eltorzulnak, formátlanná válnak.

A második hasonlat Tolkien regényeiből ismert Gollam alakja. Tudjuk, hogy az író katolikus volt, és műveiben sok mély igazságot rejtett el. Gollam története elején testileg és lelkileg is egészséges volt, de a végére mindenki számára nyilvánvalóvá válik: nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is teljesen eltorzult. Annyira, hogy már képtelenné vált arra, hogy bármi mást válasszon, mint azt az egy dolgot, amit görcsösen a kezében szorongatott.

Az atya példaként még Hitlert is említette. Amikor ő Isten elé került, mi történhetett? Vajon Isten azt mondta: "Ez már tényleg sok, most végleg kizárunk a mennyből"? Sokan – talán öntudatlanul is – így képzeljük. És valóban, Isten igazságosságára hivatkozva ez érthetőnek is tűnhet. Valójában azonban, aki ilyen "Gollam-állapotban" áll Isten előtt, az már képtelen felemelni a tekintetét. Nem is vágyik rá, hiszen minden figyelme csak a markában szorongatott kincsen van. Még arra sem tud felpillantani, hogy újragondolja döntéseit. Hiszen már rég beszippantotta a Vákuum.

És ami ebben az egészben a legfélelmetesebb: mindez nem egyik pillanatról a másikra történik. Apró, szinte észrevétlen lépések során alakul ki.

Senki nem így születik. Nap nap utáni döntéseink erősítik vagy gyengítik a lelki izmainkat.

Hasonló megközelítésben láthatjuk a pokol zseniális leírását Paul Sartre No Exit c. műve alapján készült filmadaptációban. (1962. Tad Danielewski No Exit). 

Vigyázat spoiler! A filmbeli szoba ajtaja végig nyitva van és úgy is marad..

Például gondolj ezekre, ha a pokol lehetőségének gondolatát - érthetően-nem bírod befogadni.